Jó éjszakát - mondtam

halkan

a lassan múló napnak,

és szemeimet becsuktam

álmodozni akartam,

vagyis

szerettem volna,

de elaludni nem bírtam,

álmodozni

még annyira sem...

nagy nehezen elaludtam

de akkor is

csak azt gondoltam,

hogy álmodozok,

és én mintha a sötét éjszaka

királynőjét láttam volna,

amikor a Tisza kivirágzott...

álmodtam,

hogy álmaimban láttam,

ahogy a bölcsőben feküdtem,

hangosan rítam,

és nagyon éhes voltam.

Anyám csillapítva

melléhez vett, és szoptatott.

A piszkos szoba

függönye mögött elbújva

a sötétben hangosan

az angyalok énekeltek

rekedt hanggal,

és a éjszaka vak fényének

mély sírató dallama

a lelkemen árnyékot hagyott...

mert én

hittem az életem sorsában,

ami bennem megmaradt

mint elfejeltetlen pecsét

a szívemben mindörökre...

Korponai Ivan