Elnyomta

a szar a pofámat..

nyirkos,

sáros, szaros a nadrágom,

és pocsékul

is érzem magamat

ma éjszaká,

mint madár a viharban...

tört szárnyaimmal

szállni sem tudtam...

térdre buktam

felkelni

nem birtam, de akartam...

a hősök hőse vagyok én,

a lelkem tiszta,

mint a Palicsi tó vize

zavaros...

állni állok,

csúszok, elesek, de felállok...

húgyos-szaros függöny lóg

a piszkos ablakon előttem,

és én látom...

halovány ám a te lelked is.

de mondom én néked,

az életem

nem is olyan sötét

igazán...

de sötétebb sem lehetne.

Korponai Ivan