Kako drsi,

tvoja roka v mojo,

in mi šepetaš

tvoje skrivnosti,

ki jih pred leti

še nisem mogla

poslušati,

mlada sva še

na gugalnici življenja,

pride dan, ko

se kot cvet razcvetiva,

in

vedno bližje drug drugemu

šumiva.

 Hogyan síklik,

a kezed az enyémbe,

és suttogod

a titkaidat,

melyeket évekkel ezelőtt

nem tudtam volna

meghallgatni,

fiatalok vagyunk még mindig,

az élet hintáján,

eljön a nap,

amikor kivirágzunk, mint egy virág,

és

egyre jobban egymáshoz közeledve

zúgunk.

SabinaG