Hatodik lakhelyemre költözöm be.
Húszévesen egyetlen láda könyvre
volt csak gondom, meg az Energomatra:
ütött-kopott volt, anyám nekem adta:
„Úgyse tart soká, veszel majd egy szépet”:
tombolt és rázkódott, de soha végleg
le nem robbant, a csempét is leverte,
- de jött a szerelő és megszerelte.
Most, hogy otthagytam ezt is pénteken,
otthontalan megint és pénztelen
csak egy újabb használt Energomatra
tellett: mikor a szállító lerakta,
átfutott rajtam, ha tizenötöt kibír,
még két Energomat és itt a sír,
és akkor számításom optimista,

Addig is műkődűnk – ės minden tiszta.

Tóth Krisztina (1967), madžarska pesnica in pisateljica.

L. 1986 je maturiralc na Srednji šoli za poklicno in uporabno umetnost, smer kiparstvo. Objavljati je začela že v srednješolskih letih, l. 1985 je zmagala na natečaju mladih pisateljev in pesnikov Sárvár v kategoriji poezije. Po diplomi je eno leto delala kot pripravnica v Narodnem muzeju, nato pa je bil sprejeta na Filozofsko fakulteto ELTE.

Njen prvi zvezek poezije »Jesensko vihanje plašča« je izšel l. 1989 in je bil takoj nagrajen s spominsko medaljo Miklósa Radnótija.

L. 1990 je prekinila študij in odšl va Pariz, kjer je živela od priložnostnih del. Leto pozneje je dobil štipendijo Tempus in nato še eno leto ostal v francoski prestolnici. Med štipendiranjem je prevajala francoske pesnike in se osebno seznanila s francoskimi pesniki (Alain Bosquet, Lionel Ray in Pierre Oster).L. 1992 se je vrnila domov, končala fakulteto in pridobila pedagoško izobrazbo.

Od l. 1994 do 1998 je kot sodelavka Francoskega inštituta v Budimpešti in je organizirala razstave sodobne umetnosti. Po rojsvu sina Marcella (1998) je pustila službo. Od takrat je svobodna književnica.

Kako zanimiva pesnica! Kakšen pogum za odkrivanje življenja! Mi, navadni smrtniki, ga začutimo slozi njene pesmi ...