A csillagok is világosan ugattak
a mai sötét éjszaka egén,
a szél is zongorázott
az öreg tölgyfa száraz ágain...

parasztkocsi volt kint a falusi úton,
poros nyomait láttam...
és valaki azt mondta nekem:

Fiam, a falu végén kezdődött el ma is
a falunknak a kezdete...

De ha már így van,
miért vagyok én is egy kicsit bolond?

I•N•R•I

Kinek a királya vagyok én?

Kérlek szépen,
olvasd el az én nevemet…

de lassan…
betűről betűre, szóról szóra
és minden szó után látni fogod,
hogy a Jézus Krisztus
neve van benne elrejtve...

Iesus•Christus

szomorú szemű a remény
bennem,
mert saját szememmel láttam,
amikor
Jézust Krisztust a keresztre feszítették…

Áruló nem vagyok én,
soha sem voltam az életemben.

A vérem
néha túl sűrű, de néha ritka is…
és ha süketek a szemeim is,
a ritka véremben
egyedül úsznak csak a gondolataim…

Kérlek, ne sajnálj,
mert ilyen az én mai életem sorsa…
így kell élnem mindaddig,
még egy napon meg nem halok!

én ha néha bolond vagyok is ,
de hidd el szerencsés
itt a bolondok házában…

tudom, de nem is tudom,
és azért kérdezlek,
mondd meg nekem, miért is
csikorog a szomszéd szobában
az ajtó,
és miért csak én hallom
hogy a falak beszélnek hozzám...

sohasem
késő a élet múltjában kapálni...
mert tudom,
hiányoznak bennem is
az elveszett életem szellemei

elúsztak valahova a ködben
a régen elfelejtett gondolataimmal...

mi maradt még nekem?

Karjaimat emeltem, és láttam:
bőrkeményedések
vannak már a kezeimen...

és a végén csak egy kérdésem van:

Kinek a királya vagyok én?

                                                                          Exodus 2015

Korponai Ivan